A település nyomai már török hódoltság idején az akkor még szabályozatlan Duna árterében fellelhetőek. Szétszórt halászkunyhók tanyák világa volt, melyet a mocsárvilág elzárt ugyan az akkori közigazgatástól, de egyben megvédte a betolakodóktól is, hiszen míg a helyi emberek rendkívül otthonosan mozogtak a lápvilágban az idegennek ez a szörnyű pusztulást jelentette.

A Duna szabályozása után a megváltozott életfeltételek miatt alig maradt az emberi életnek nyoma. Az 1900-as évek elejére néhány szétszórt tanya maradt melynek lakói cselédként dolgoztak a szomszédos uradalmakban. Az 1920-as adatok alapján a települést Perbel-nek hívták és Kis-Kun-Solt megyéhez tartozott, részét képezte a Kalocsai Érsekség uradalmának, melyet az Érsekségnek még Mária Terézia mint uralkodó adományozott a Habsburg-házhoz tanúsított hűsége gyanánt. Az adomány része volt egy 500 ha. mezőgazdasági terület mely ma is a települési közigazgatás része.

A település mai arculata a 60-as években a tanyasi életforma felszámolásával alakult ki. A villamosítás a közlekedés átalakulása a munkahelyek koncentrációja a környező, addigra már sok százra szaporodott tanyáról az embereket bekényszerítette a faluba. A 70-es évekre már önálló iskolával bírt a település. Önállóságát a település 1986 január 1.től, teljes közigazgatási önállóságát pedig 1990-ben a rendszer váltással  nyerte el. Napjainkban a község körjegyzőségben Várdomb községgel látja el közigazgatási feladatait. A település létszáma 600 fő. Helyben folyik oktatás, óvodai nevelés, orvosi ellátás, családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, és minden olyan közigazgatási feladat mely a lakosság jobb életkörülményeit szolgálja.

Az oldalt készítette és frissíti: Takaró János: takaro@takaro.hu